irvának és Csolnoknak 1848-ig azonos volt a földesura: a
Vallásalapi uradalom. Mindkét községben németek, a kor
szóhasználata szerint svábok éltek. Bár Kirvára jellemző volt, hogy a házasságokat
elsősorban a falun belül kötötték, de gyakori volt, hogy Csolnokra házasodtak a kirvaiak. A hagyományos paraszti
életforma a XIX. században Csolnokon megváltozott. Dorog környékén szenet találtak és
1808-ban Csolnokon megindult a szénbányászat. 1815-től
termelt a Niklasberg-i akna (Miklós berek), a kor egyik
legjelentősebb barnaszénbányája. A környékbeliek először
a szén szállításában, a földfeletti munkában vettek
részt, a későbbiekben a külföldről jött bányászok
mellett a földalatti munkába is bekapcsolódtak. Csolnokra így a XIX. század első felében
jellemzővé vált a bányászkodás, amíg Kirva 1945-ig megmaradt paraszti településnek,
amelyben a szénbányászat nem játszott szerepet.
A Tittmann család harmadik fiúgyermeke iparosnak
tanult, szabó mesterlegény volt, amikor Csolnokon 1852. november 24-én házasságot
kötött. Az anyakönyvi bejegyzés szerint neve: Dittman Joannes, 24 éves, felesége Psorner Anna
Maria 17 éves. Csolnokra a 20. számú házba költöztek, felesége
szüleinek házába. Anna Maria Psorner 1835 augusztus 7-én
született Csolnokon, apja Joannes Psorner zsellér volt, anyja
Anna Maria Gaszer. A Psorner család eredetét nem ismerjük, nem
csolnoki, sem kirvai. Gaszer Ann Maria apja Gaszer
Ferenc 1795. május 18-án Csolnokon született, felesége Kimmel
Erzsébet volt. A Gaszer (Gasser) nagyszülők és a Kimmel
nagyszülők is csolnokiak voltak: Gasser Aloys és Unmuth Antonia
illetve Kimmel Mihály és Shenperger Katalin. Anna Maria Gaszer
1815 szeptember 30-án született.
Kimmel Erzsébet 1805.
október 30-án született Csolnokon. Joannes Dieman házasságából
1857. március 20-án Josephus született, 1868. június 27-én
Joannes. Az apa foglalkozásaként zsellért jegyeztek be, s azt,
hogy az apa Kirván született. A 20. számú házban éltek,
ahová az 1852-es házasságkötéskor költöztek. 1871.
augusztus 18-én született Magdaléna, majd 1875 május 3-án
Michael, aki még abban a hónapban 6-án meg is halt.
Tittmann János 1892. november 3-án kötött
házasságot Csolnokon Ebele Terézzel. Ebele Teréz 1867.
október 15-én született Csolnokon, apja Ebele József zsellér volt,
anyja Schwartz Carolina. Csolnokon a 140. számú házban éltek. Az
anyakönyvi bejegyzés szerint Tittmann János foglalkozása bányász volt,
24 éves, felesége 25 - ami a születési adatoknak megfelel.
Az Ebele szülők 1866.
január 7-én kötöttek házasságot Csolnokon, a férfi 1838. október 20-án Csolnokon született, apja Josephus Ebele, anyja
Pintér Teréz volt. Ebele Józsefnél, az apánál a
foglalkozást jobbágykéntjelölték meg. Schwartz Carolina
Magdaléna dorogi volt, apja szénbányász. Ebele József és
Pintér Terézia Csolnokon 1837. április 26-án kötöttek
házasságot.
Tittmann János és Ebele Teréz
házasságából több gyerek is született: 1896. junius 27-én Pál, 1899 július 18-án Lőrinc ( az előbbi 1918. június 27-én Eichardt
Máriával kötött házasságot Csolnokon, az utóbbi 1919. november 11-én
Schmidt Máriával szintén Csolnokon). 1905. november 25-én született
Tittmann István, aki 1927. november 5-én
kötött házasságot Mayer Máriával.
A család az első két fiú
születése után kikerült Németországba, feltehetően
bányamunkában dolgozott Tittmann János József. Itt 1902-ben született Wambele Hols-ban pontosabban meg nem állapítható
időben Tittmann József. ( ma Wambel Németországban Dortmund
közelében, míg egy Wambeln Hammtól délre 15 kilométerre
fekszik, mindkettő bányaterület)
Tittmann József Csolnokon 1925. október 24-én vette feleségül
Sztréhli Máriát, akinek apja Sztréhli Antal bányász volt,
anyja a pilisszentistváni Putz Katalin. Sztréhli, Sztrehli
család Tarjánban fordul elő.
Tittmann József bányász fia, Tittmann János 1927. október 28-án született Csolnokon. Aknászként kötött házasságot 1954.
augusztus 7-én Csolnokon Városi Annával. A házasságkötéskor Tittmann János lakcíme: Csolnok Ady Endre u. 13. Városi Annáé Csolnok, Újvilág u. 16. volt. Városi Anna 1937.
június 20-án született Csolnokon. Apja Wiszt Mihály, anyja Knapp
Anna. A Wiszt család 1939-ben magyarosította nevét Városira.
Wiszt Mihály bányász 1936. február 20-án kötött
házasságot Knapp Annával Perbálon. A házasságkötéskor
mindketten 23 évesek voltak.
Wiszt Mihály 1913. március
29-én született Csolnokon, apja Wieszt Mihály bányász, anyja
Kreisz Anna volt, akik 1909. november 13-án kötöttek
házasságot. Wieszt Mihály (Michael anyakönyv szerint) 1885.
július 16-án született, apja Wieszt János zsellér , anyja
Pfluger Erzsébet. Wieszt Joannes 1864. április 2-án született
Csolnokon, apja Michael Wieszt jobbágy, anyja Maria
Kimel. Ők 1850. május 13-án kötöttek házasságot Csolnokon. A házassági anyakönyv bejegyzése
szerint mindketten özvegyek voltak, a férfi leányvári gazda.
Kimel Mária 1823. július 5-én született Csolnokon, apja Kimmel Mihály, anyja Jaas Veronica.
Kimmel Mihály 1979. szeptember 28-án született Csolnokon, apja Michael Kimmel, anyja Shomperger
(Schenperger) Catharina.
Az 1885. augusztus 23-án
született Kreisz Anna apja Josephus Kreisz zsellér, anyja Pick
Anna, akik 1875. január 7-én kötöttek házasságot. Pick Anna
1855. április 3-án született, szülei Josephus Pick (Pik)
1816. május 5-én született, apja Petrus Pik, anyja Eva Kraisz.
Kraisz Éva 1794. augusztus 24-én született, apja Michael
Kraisz, anyja Anna Maria Lodner volt.
irvának és Csolnoknak 1848-ig azonos volt a földesura: a
Vallásalapi uradalom. Mindkét községben németek, a kor
szóhasználata szerint svábok éltek. Bár Kirvára jellemző volt, hogy a házasságokat
elsősorban a falun belül kötötték, de gyakori volt, hogy Csolnokra házasodtak a kirvaiak. A hagyományos paraszti
életforma a XIX. században Csolnokon megváltozott. Dorog környékén szenet találtak és
1808-ban Csolnokon megindult a szénbányászat. 1815-től
termelt a Niklasberg-i akna (Miklós berek), a kor egyik
legjelentősebb barnaszénbányája. A környékbeliek először
a szén szállításában, a földfeletti munkában vettek
részt, a későbbiekben a külföldről jött bányászok
mellett a földalatti munkába is bekapcsolódtak. Csolnokra így a XIX. század első felében
jellemzővé vált a bányászkodás, amíg Kirva 1945-ig megmaradt paraszti településnek,
amelyben a szénbányászat nem játszott szerepet.